Amikor egy baba rendszeresen ébred éjszaka, és csak szülői segítséggel tud visszaaludni, sok családban felmerül az alvástréning gondolata. Ez azonban érzékeny téma: sok tévhit és erős érzelem kapcsolódik hozzá, és nem minden módszer illik minden családhoz. Az alvástréning célja egyszerű: segíteni a babát abban, hogy önállóan el tudjon aludni, és ha éjjel felébred, képes legyen visszaaludni anélkül, hogy minden alkalommal szülői beavatkozásra lenne szüksége. A kérdés nem az, hogy "kell-e alvástréning", hanem inkább az, hogy mikor, hogyan, és milyen módszerrel lehet ezt szeretetteljesen és következetesen megvalósítani.
Az alvástréning nem egyenlő a „hagyd sírni a babát” elvvel – bár ez is egy létező módszer –, hanem egy gyűjtőfogalom, amely különféle megközelítéseket takar. Ezek abban különböznek egymástól, hogy mennyi szülői jelenlétet biztosítanak, milyen gyorsan vonják ki a szülőt az altatásból, és mennyire engedik, hogy a baba önállóan megtanuljon elaludni. Mielőtt belekezdenél bármilyen technikába, érdemes tisztázni néhány alapelvet: a baba legyen egészséges, ne legyen épp fejlődési ugrás vagy fogzás közepén, és a szülők is érezzék magukat készen arra, hogy következetesen végigvigyék a folyamatot.
Az egyik legismertebb, de gyakran félreértett módszer a Ferber-féle „kontrollált sírás” technika. Ebben a megközelítésben a babát lefektetik ébren, majd a szülő meghatározott időközönként visszatér hozzá megnyugtatni – anélkül, hogy felvenné. Az időintervallumokat fokozatosan növelik, így a baba egyre nagyobb teret kap arra, hogy megtanuljon saját maga megnyugodni. Sokan tartanak ettől a módszertől, de fontos kiemelni, hogy nem az a célja, hogy a baba magára hagyva sírjon hosszú órákon át, hanem hogy fokozatosan tanulja meg kezelni az elalvás körüli frusztrációját. Ez a módszer általában néhány nap alatt látványos eredményt hoz, viszont nem minden szülő érzi komfortosnak a kezdeti sírás kezelését.
A skála másik végén helyezkednek el a szelíd, jelenlét alapú megközelítések, mint például a Tracy Hogg által népszerűsített „suttogó módszer”. Ezek célja, hogy a baba biztonságos érzelmi környezetben, fokozatosan tanuljon meg elaludni egyre kevesebb szülői segítséggel. Ilyenkor a szülő eleinte a baba mellett marad, simogat, suttog, esetleg kézben tartja, majd lépésről lépésre egyre távolabb helyezkedik el, míg végül a baba önállóan is képes lesz álomba merülni. Ez a megközelítés kíméletesebb, de általában hosszabb folyamatot igényel, és több türelmet kíván. Cserébe kevésbé megterhelő érzelmileg, különösen érzékenyebb babák vagy szülők esetén.
Két véglet között számos átmeneti módszer létezik. Ilyen például a „fokozatos kivonulás”, amikor a szülő eleinte aktívan részt vesz az elalvásban, majd napról napra egyre kevesebb segítséget ad. Először talán még ringat, aztán csak simogat, később már csak ott ül, és végül a jelenlét is elmarad. Ez a megközelítés jól működik azoknál a babáknál, akik már mutattak hajlandóságot az önálló elalvásra, de még szükségük van az átmeneti biztonságra.
Fontos felismerni, hogy nincs mindenki számára „legjobb” módszer – csak olyan, ami az adott baba temperamentumához, az aktuális élethelyzethez és a szülők elveivel is összeegyeztethető. Vannak családok, ahol a gyors eredmény fontosabb, másoknak az érzelmi folyamat a meghatározó. A kulcs mindig a következetesség: ha egy módszert kiválasztasz, érdemes kitartani mellette legalább néhány napig, hogy valóban esélyt adj a változásnak.
Az alvástréning nem csodaszer, és nem is való minden helyzetben. Vannak olyan időszakok – például a 4 hónapos alvásregresszió, a szeparációs szorongás vagy a fogzás –, amikor átmeneti visszaesések teljesen normálisak. Ilyenkor nem az a cél, hogy új szabályokat vezess be, hanem hogy türelemmel és megértéssel segítsd át a babát ezeken az időszakokon.
Ha úgy érzed, hogy az éjszakák már régóta kimerítőek és szeretnél változtatni, akkor érdemes időt szánni arra, hogy végiggondold: mi működhet a ti családotokban hosszú távon. Bármelyik módszert is választod, fontos, hogy azt szeretettel, következetesen és a baba jelzéseire figyelve vezesd be. Így nemcsak a baba fog jobban aludni, hanem te is – ami talán a legnagyobb ajándék egy kisgyermekes szülő életében.